Dan Culcer către Surján László
Dan Culcer <romaniapresse@gmail.com>
ezt írta (időpont: 2019. jún. 12., Sze, 22:36):
Kedves Surján László Úr, am aflat,
grație Internetului, cine sunteți. Cariera Dv. profesională și
politică îmi pare demnă de stimă și dialogul cu o personalitate
de talia Dv. va fi desigur nu doar onorant pentru mine ci și
instructiv.
Suntem născuți în același an, 1941,
deci în principiu aveam multe experiențe sociale și politice
comune. Pe această bază se poate construi un program de dialog.
Eu sunt în primul rând scriitor
și ziarist. Nu știu dacă citiți în limba română. Eu citesc și
vorbesc maghiara destul de bine, nu stăpânesc însă suficient
expresia scrisă. De aceea vă rog să acceptați mesajele mele în
română. Dacă nu le înțelegeți, voi face desigur tot ce pot
pentru a comunica oral sau în traducerea automată revăzută de
mine, în maghiară, la nevoie.
Vă rog deci să citiți textele
maghiare din dialogul meu cu Cseke Gábor. După aceea, vă stau la
dispoziție cu răspunsuri la orice întrebare.
Dacă nu aveți timp acum, puteți
încredința vreunui colaborator sarcina de a vă face un rezumat al
principalelor idei politice din textele la care mă refer.
Menționez că am publicat o teză de
doctorat despre cenzura din România, cu referințe inclusiv la
aspectele culturale maghiare din Ardeal. (Cenzură și ideologie în
comunismul real, Ed. Argonaut, Cluj, 2016.)
Am convingerea că schimbul de idei
dintre noi ne va fi folositor amândurora.
Cu tot binele, Dan Culcer
14 iun. 2019, 13:33
|
|
Kedves Dan Culcer Úr!
Jó napot kívánok!
Tetszik nekem, hogy leveleit a
megszólítás után köszönéssel kezdi. Erdélyi magyaroknál
találkoztam ezzel, bizonyára román hatás, érdemes eltanulni.
Nagy örömöt szerzett mindkét
levele. Előzetesen még annyit, hogy magyarul írok, mivel nem tudok
románul, viszont Ön írjon románul, kis késedelemmel, de
lefordítják számomra. Franciául sem tudok, részemről az angol
lehetne még közös nyelv, de jobbnak tartom a fentiek szerinti
megoldást. Ha kell átállhatunk teljesen a románra, de akkor még
lassabb lesz a levélváltás.
Ezek után rátérek arra, hogy miért
volt öröm a két levél. A Cseke Gáborral való beszélgetést
kétszer is végigolvastam. Szívemből szóló szavak. Két
gondolatot emelek ki. Először a régió közös történelmének
egyazon könyvből való tanítását. Ennek ugyan ma még nem
látszik az esélye, még a megírásának sem, nemhogy hivatalos
tankönyvként való elfogadásának. De a nagy célokat meg kell
álmodni. Mi kétoldalú történelemkönyvekben gondolkodtunk, ez is
elég reménytelen. De okos volna tágítani a kört. Álmodjunk
együtt.
A másik téma: „Nem minden román és
nem minden magyar tekinthető automatikusan egymással
szembenállónak. Mi lenne, ha végre nyíltan kimondanánk, miről
is van szó közöttünk: Területekről? Erdélyről, hogy az csak
az egyiké legyen, vagy pedig mindannyiunké? Az egyenlő jogokról
és kötelezettségekről, az 1919 előtti status quo
visszaállításáról, Magyarország hozzáféréséről Erdély
nyersanyaglelőhelyeihez? Ki fogalmazza meg nyíltan a kérdéseket?
Megkérdezték valaha világosan tőlünk, mindannyiunktól, hogy mit
akarunk? Hogy te mit akarsz? És én mit akarok?”
Tíz éve foglalkoztat a békés
együttélés lehetősége a mi régiónkban. 2010-ben elindítottam
a Charta XXI mozgalmat, XXI. századi megoldást keresve egy XX.
századi problémára. Azóta tudom, hogy a probléma gyökerei
mélyebbek, legalább még kétszáz évet vissza kell mennünk. Most
azonban inkább előre mennék és első fogalmazásban válaszolok a
fenti kérdésekre.
Területről nem érdemes beszélni,
bár nem állítom, hogy nincsenek ilyen vágyak némelyekben, akár
még sokakban is. De ha rákérdezünk, hogy miként képzeled, nincs
válasz. Ha arra várunk, hogy forduljon a „történelem kereke”,
szép lassan eltűnik a romániai magyarság. Csak a román politika
elmebetegjei riogatnak azzal, hogy Putyin visszaadja Erdélyt a
magyaroknak. Hitler részlegesen visszaadott egy részt, (bár
jogilag ez bonyolultabb volt), így kerültek át Erdélybe az én
szüleim, s így születtem meg Kolozsvárt. De ez az út nem
járható. Különben is az Európai Unión belül egyre kisebb a
jelentősége annak, hogy honnan igazgatnak egy területet. Ha a
románok azt akarják, hogy ne kelljen a szívük mélyén félniük
Erdély elcsatolásától, akkor garantálniuk kell az etnikai
megkülönböztetés teljes hiányát, s nemcsak papíron, hanem a
mindennapi gyakorlatban is. Nem kell zászlóháború, nem kell
megijedni, ha magyar szó hallik. Nem terület kell, hanem jog, ami
nem balkáni jelleggel érvényesül. Senki ne érezze magát
másodrendű állampolgárnak, ha magyar, ha román, ha szász.
Mindenki élhessen ott, ahol akar, és művelhesse a saját
kultúráját ott, ahol őseinek sírja van. A vegyes lakosságú
területeken mindenki értse, beszélje a másik nyelvét.
Temesvárról mondják, én Szabadkán tapasztaltam, hogy egy
vendéglői asztalnál az emberek – két szerb, két magyar –
mind az anyanyelvükön beszéltek és tökéletesen értették
egymást.
És igen, még egy, ami voltaképp a
közösen tanult történelemhez tartozik. Mindenkinek joga van a
saját történelméhez, amit nem kell, nem szabad politikai okokból
átírni. Mifelénk semmi sem olyan változó, mint a múlt. De, ha
abból indulunk ki, hogy ami történt, megtörtént, akkor még egy
lépést meg kell tennünk. El kell fogadni, hogy egyazon jelenség
az egyikünknek öröm, a másikunknak bánat. És mindketten el kell
viseljük a másik örömét, illetve bánatát. Nehéz helyzet. A
gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumát úgy ahogy, baj nélkül
átéltük. Trianon centenáriuma még előttünk van. Azt szeretném,
ha a visszaemlékezésen túl előre is néznénk. A beszédtéma
legyen Trianon 200, vagyis az, hogy milyen életet szeretnénk
utódainknak Erdélyben 2120-ban. Még tehetünk valamit, hogy
azoknak, akik akkor élnek majd, jobb világuk legyen, mint a
maiaknak.
Igaz barátsággal:
Surján László
Comentarii
Trimiteți un comentariu